Fogalmazás, 4. osztály

A mágikus hó

Marika és Eliza igaz barátok. Minden téliszünetet együtt töltenek. Az idei szünet nagyon kalandos volt.

Egy szép téli reggel észrevették, hogy a kertet vastag hótakaró borítja. Úgy döntöttek építenek egy hóemberlányt. Amikor elkészültek, elégedetten szemlélték munkájukat, aki szénszájával rájuk köszönt.

− Sziasztok lányok!

Természetesen fejvesztve menekülni kezdetek, a hóember meg utánuk.

− Várjatok meg! Ne féljetek tőlem! – kiabálta lihegve, mert nem kevés hóból építették.

Eliza a nagy sietségben orra bukott, és így beérte a hóemberlány. Marika segíteni akart Elizának, de barátja nem engedte.

− Fuss tovább! – kiabálta.

a havas üldöző segíteni akart a hóban ülő lánynak, de az remegő hangon kérlelte.

− Könyörgöm, ne bánts!

A hóember ezt látván félrevonult, lehuppant egy hókupacra, és sírni kezdett. Így szólt pityeregve.

− Miért félnek tőlem ennyire? Én csak barátkozni akarok!

Marika és Eliza összenézett, és ezt suttogta.

− Lehet, hogy nem is gonosz?

A hóember felfigyelt erre a beszédre.

− Én nem akartalak soha bántani titeket! – mondta könnyes szemmel.

− Nem? Valóban? – óvakodtak közelebb a lányok.

− Persze, hogy nem! – kezdett újra a zokogásba.

− Na, ne sírj! – vigasztalták – Ne haragudj, hogy megijedtünk tőled!

− Azért te is beláthatod, hogy nem minden napi egy életre kelt hóember. – mondta Eliza. – Tudjátok mit? Menjünk hógolyózni együtt! – Aztán usgyi, Kacagva futottak hócsatázni.

Este a lányok azzal a gondolattal feküdtek le, hogy milyen fura, hogy hideg külső meleg szívet takar.

A Magic snow 1. képregényem volt ennek a történetnek az alapja